Több mint 2,6 milliárd aktív felhasználóval és több mint 4,6 milliárd működő e-mail fiókkal az e-mail a legfontosabb és legelterjedtebb kommunikációs eszköz az interneten.
Az e-mail gyökerei visszavezethetők az internet születésének korai időszakára, mára pedig szinte minden kereskedelmi tevékenység napi rutinjának szerves részévé vált.
Az e-mail rövid története
1969-ben az Amerikai Védelmi Minisztérium bevezette az ARPANET (Advanced Research Projects Agency Network) nevű hálózatot, amely számos számítógépet kapcsolt össze a minisztériumban a szervezeten belüli kommunikáció céljából. Ugyanabban az évben, október 29-én elküldték az első üzenetet egyik számítógépről a másikra az ARPANET-en keresztül. Ez a rendszer ugyan hatékonynak minősült, de csak akkor, ha az egymással kommunikálni kívánó emberek rendszeresen ugyanazt a számítógépet használták.
1971-ben Ray Tomlinson találta fel és fejlesztette ki az elektronikus levelezést, ahogyan azt ma ismerjük, az ARPANET hálózatos e-mail rendszerének létrehozásával. Az azonnali kommunikáció koncepciója a szervezetek belül gépek között annyira hasznosnak és praktikusnak bizonyult, hogy hamarosan terjedni kezdett. Azonban a belső hálózatok megjelenésével az üzenetküldési protokollok elkezdtek egyre bonyolultabbá válni, ugyanis még olyan alapvető problémákat is meg kellett oldani, mint a címzés, azaz hogyan határozzák meg, hogy az üzenetet kinek szánják és hogyan jusson el hozzá.
A megoldás végül a @ szimbólum lett, ami Ray Tomlinson talán legmaradandóbb hozzájárulása az internethez. Az üzenet céljának megjelölése olyan egyszerűvé vált, mint „felhasználónév@számítógépneve”, ami lényegében az e-mail címzés módja azóta is.
1976-ra az ARPANET forgalmának 75%-a elektronikus levelezés volt. Az e-mail olyannyira hasznosnak bizonyult, hogy megjelentek az ötletek arról, hogyan lehetne elektronikus levelet küldeni egy szervezet hálózaton kívüli számítógépére.
Az 1980-as években, az internet korai szakaszában az Internet Szolgáltatók (ISPs) elkezdtek embereket összekapcsolni világszerte, aminek eredményeképpen elkezdtek megjelenni a különböző e-mail hosting oldalak is. Sok új internetező számára az elektronikus levél volt az első gyakorlati alkalmazása ennek az izgalmas új médiumnak.
A 1990-es évek végén az internet használata robbanásszerűen nőtt, 1997-ben 55 millió felhasználóból 1999-ben 400 millióra nőtt. Ahogyan az internet piaci potenciálja egyre nyilvánvalóbbá vált, az e-mail spam exponenciálisan szaporodni kezdett, létrehozva az e-mail szűrő szoftverek szükségességét. Ha kíváncsi vagy, hogyan lehet napjainkban kezelni a spam kérdést, hogyan lehet leredukálni vagy megelőzni, akkor érdemes elolvasniezt a cikket.
A millennium fordulójára az e-mail cím megszerzése kíváncsiságból társadalmi elvárássá vált, hasonlóan a telefonszámhoz és ezzel az e-mail korszaka komolyan elkezdődött.
A @ jel neve
Magyarországon az e-mail címeket elválasztó @ jelet kukacnak nevezzük, ezt azonban más európai országokban teljesen más állattal azonosítják. A listában olyan viccesen hangzó nevek szerepelnek mint az elefánt, majom, cica vagy csiga.
De nézzük is a teljes listát, hol hogyan nevezik:
- Ausztria: leggyakrabban „at”, de használják még a Klammeraffe, azaz pókmajom kifejezést is
- Belgium: nyelvi régiónként eltérő – Vallóniában arobas, ami egy régi súlymérték; a flamand területeken apenstaartje, azaz a „kismajom farka”, a németeknél „at” vagy Klammeraffe
- Bulgária: кльомба / kliomba – “rosszul írt betű”; маймунско а / majmunszko a – “majom A”; vagy маймунка / maimunka – „kismajom”
- Ciprus: παπάκι / papaki, azaz „kiskacsa”
- Csehország: zavináč, azaz „heringtekercs”
- Dánia: snabel-a, azaz „(elefánt)ormány-A”
- Egyesült Királyság: „at”
- Észtország: „at”
- Finnország: „at”, ät-merkki, azaz „at-jel”; vagy kissanhäntä, azaz „kiscica farka”, vagy miau / miumau / miukumauku, azaz “mijáú-mijáú”
- Franciaország: arobase – arab eredetű, Spanyolországban, Portugáliában és Franciaországban használatos régi súlymérték
- Görögország: παπάκι / papaki, azaz „kiskacsa”
- Hollandia: apenstaartje, azaz a „kismajom farka”
- Horvátország: leggyakrabban „at”, de használatos még a manki az angol „majom” szóból (bár horvátul a majom „majmun”, de ezt nem használják a @-ra)
- Írország: „at”
- Lengyelország: małpa / małpka, azaz (kis)majom
- Lettország: „at” vagy „et”
- Litvánia: „at”, mely a litván kiejtés miatt „eta”
- Luxemburg: legelterjedtebb az „at”; de az Afeschwanz, azaz „a majom farka” vagy a francia arobas (súlymérték) is használatos
- Magyarország: kukac
- Málta: „at”
- Németország: leggyakrabban „at”, de használatos még az Affenschwanz („a majom farka”) vagy a Klammeraffe („pókmajom”)
- Olaszország: „at”; chiocciola, azaz csiga
- Portugália: arroba – arab eredetű elnevezés, régen használatos súlymérték
- Románia: „at”, vagy gyakran coadă de maimuţă, azaz „a majom farka”
- Spanyolország: arroba – arab eredetű elnevezés, régen használatos súlymérték
- Svédország: snabel-a, azaz „(elefánt)ormány-A”
- Szlovákia: zavináč, azaz „heringtekercs”
- Szlovénia: afna, azaz kismajom